2016. július 1.

Érdekes, hogy az olvasmányaimat mostanában

mennyire a véletlen határozza meg. Szécsi Noémi három könyve akadt a kezembe (konkrétan: a kezembe nyomta valaki hogy fogjam meg egy kicsit), és azonnal felkeltették az érdeklődésemet.


Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
A Finnugor vámpírral kezdtem, főhőse vámpír ugyan, de tisztára mintha egy mai fiatal lenne, aki próbál nem elveszni, megfelelni, beilleszkedni, csak közben csikorognak a fogaskerekek. A vámpír vonal teljesen élvezhető (mintha paródia lenne, nem olvastam vámpíros könyveket, úgyhogy ezt csak sejtem). Az elején kicsit döcögött, de aztán ráhangolódtam, a csattanója szédületes és imádtam a rengeteg nyelvi bravúrt és a humorát. Szécsi Noémi első könyve egyébként, és úgy tettem le, hogy lássuk a többit is!

Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Elég nagy a váltás, mert egy regény után életmód- és nőtörténet jött, de nem bántam meg, nekem ez a legjobbkor jött. Szakkönyv pedig ennél színesebb és érdekesebb aligha lehet. A két szerző ámulatra méltóan belőtte azt a pontot, ahol a könyv érdekfeszítő és színes, de még alapos (igen, tudományos). Magánélet, szülés, gyermeknevelés, társasági élet mind-mind egy fejezet, és mindezeket a sok rövid alfejezet bontja ki.
Az úrinő háztartása volt rám a legnagyobb hatással (olyanokra gondoljatok hogy leesett állam meg kikerekedett a szemem). Micsoda precíz logisztikával üzemelt a család! Fiatalok a fővárosban, szülők vidéken, egymást segítve (egy pesti fiatalasszony postán hazaküldte a szennyest, anyuka kimosatta a két mosógépben majd vissza; egy másik rendszeresen vágatott baromfit, kora délután, hogy még az aznapi postával elmenjen. Cserébe ment pár, vidéken nehezen (vagy sehogy) beszerezhető áru. 
A divat olyan gyorsan változott, hogy aki adott magára, legalább átalakította a ruháit. Ekkortájt jelent meg a varrógép, volt, aki a hálószobában varrt szenvedélyesen a családtagoknak, volt, aki közszemlére tette a szalonban. Általános volt, hogy a varrónő rendelésre érkezett, kiszabta a kívánt ruhát és a nehezebb részeket összeállította, majd a többi már a háziasszony feladata volt. Főzni legalább annyira tudni kellett, hogy a szakácsnő ne tudja becsapni a háziasszonyt, de persze volt, aki maga is szívesen főzött. A jó háziasszony naponta könyvelte még az aznap ebédhez kiadott alapanyagok mennyiségét is, és úgy általában, hihetetlen precizitással vezette a háztartás eseményeit.
Olvasás közben annyi kérdés merült fel bennem, hogy folytatnom kell a témát, ami azért sem lesz nehéz, mert a bibliográfiában több évre való olvasnivalót találtam. Némelyik ugyan már könyvritkaság, (szinte) lehetetlen beszerezni, de bőven akad hozzáférhető is, úgyhogy ha kedvem úgy hozza, szemezgetek belőle egy kis szünet után.

Agatha Christie: Sors-rejtekajtó
A Tommy és Prudence Beresford történeteket korábban mindig visszatettem a könyvtárban a polcra, most azonban a Sors-rejtekajtó hazajött velem. Christie négy történetet írt a főszereplő házaspárral, és ez a záró kötet, amelyben vidékre költöznek és házfelújítás közben érdekes dolgokra bukkannak. Mert persze egy kalandos életű pár végül egy olyan házat vesz meg, amiről hamar kiderül, kémhistória zajlott ott hajdanán. Rejtélyes és szövevényes a történet, meg persze nem árt vigyázni, mert bármi megtörténhet. A kémhistória szál nem igazán kötött le, de Tommy és Prudenc mentalitása, életmódja annál inkább, úgyhogy elhatározta, elolvasom a másik három történetet is, de most már időrendben.

María Duenas: Öltések közt az idő
Aki látta a minisorozatot, neki azért, aki nem, neki meg azért ajánlom a könyvet. A regényben minden megvan, ami egy izgalmas, fordulatos olvasmányhoz kell. Csipetnyi történelmi hűség, egzotikus város, politika, szerelem és keserű csalódás majd kényszerű talpra állás. Sira, a fiatal varrónő Madridból Tetuanba települ szerelmével, aki aztán becsapja, elhagyja és búcsúzóul még bűncselekménybe is keveri. Fiatal korától egy varrodában dolgozott, kitanulta a szakma minden fortélyát, majd egyedül és mindenkitől távol visszakanyarodik gyökereihez és divatszabóságot nyit. És hogy egy varrónő élete unalmas lenne? Á, dehogy! Olvassátok el vagy nézzétek meg.
A könyvet a film után azért érdemes elolvasni, mert a film pár, igencsak túlzó jelenete (pl. a váltók megszerzése) hiányzik belőle, helyette ott is életszerű megoldások vannak, a film meg egyszerűen csodálatos, a rendező, az operatőr és a jelmeztervező is remek munkát végzett.
És pont most ismétli a Duna vasárnap délutánonként!

Nincsenek megjegyzések: