2015. május 26.

Az esővel beindult végre

az élet, és nemcsak a kertben, hanem a konyhában is. Rengeteg rebarbarát szedtem (sütöttem rebarbarás puddingot és tettem a mélyhűtőbe) az eperrel megkezdődött a befőzés, elfogyott az első üveg bodzaszörp, szedhető a spenót (végre süthettem spenótos lasagnet), és szedhető a borsó is, bár egyelőre csak leves mennyiségben.

A díszpipacs lekerült a színről, és átvette a helyét a cserjés margaréta. Nyílnak az első bársonyvirágok is. Jövőre többet ültetek, és megnézem, milyen változatai vannak. 


Bébi már a sárgarépa (az a kevés, ami van), a sok kaprot (kapros túrógombóc is lesz a héten) húzgálva kijött egy abból is.

A paradicsomot lombtrágyáztam, így talán előbb magához tér, karóztam (egy pl. teljesen kidőlt, pár elmozdult) és kötöztem, gyomláltam (csak a legszükségesebbet, mert folyamatosan esik), leszedtem pár krumplibogarat a krumpliról, már bimbós az is, jókor jött az eső.

3 megjegyzés:

aarkus írta...

Spenótos - sajtos pitét sütnék egy ideje, de még nem jutottam friss spenóthoz. A rebarbarás puding receptje csudálatos, muszáj lesz kipróbálni!

Juhmeli írta...

Ó, hát nagyon ügyesek a paradicsomjaid. Az enyémeken nincs mit karózni és kötni, idén úgy elhanyagoltam őket. Remélem ma már nem fog esni és én is kijutok a kertbe, egyelőre csak nézelődni és epret szedni, mert elsüllyednék.

Képzeld idén nálunk is van krumplibogár, négy évig egy darabbal sem találkoztam, most nem tudom, hogy örüljek vagy... Mindegy, ebből is látszik, lassan rendes kert leszünk.

A borsó nálam most fejezi be, keveset vetettem, úgyhogy most kezdek irigykedni a te leveskéidre. Szép időt!

Ma megemberelem magam és befejezem a márciusban elkezdett táskámat. Példát veszek rólad.

florentine írta...

aarkus, pite és lasagne sűrűn készül, nagyon szeretem mindkettőt (főzeléket viszont nem is tudom mikor ettem utoljára, pedig régen nagyon szerettem).

Juhmeli, nekem a paradicsom a legfontosabb, ha az van, minden van :-) Remélem, pár megmarad. Most úgy tűnik, megint a San Marzano a nagy túlélő, ránézésre azok a legszebbek. Kíváncsian várom...
A krumplibogár nem éppen a kert örömeihez tartozik, én meglennék nélkülük. Csigát viszont jóval kevesebbet láttam eddig, mint tavaly, és ők szintén az 'örülök ha nem látom' kategória.
A táskát pedig tessék mielőbb befejezni, mert nagyon jó, ha az embernek van egy másik (harmadik, negyedik) :-)